|
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten komor híre buzog, szádból pedig
csak lehellete egy kitáruló, szelíd
égi csűrnek, egy learatható világnak.
Tiszta kristály, vagy sötét rombolás vagy?
Nem, nem tudom… A teljes gyönyört elfedi
kozmikus kapzsisága s a csillagközi
szívdobogás, mely szerelemből árad.
Nem tudom, a halál, vagy az élet vagy-e?
Rózsát érintek-e benned, vagy csillagot,
Istent, vagy téged hívlak-e, ha jajdulok?
Mint vízben káka, nád, vagy föld süket köve,
csak azt tudom: tágas, szép délután ragyog,
csak azt, hogy férfi vagyok, s szívedhez futok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» Samariai asszony
Itt azt mondják, tisztátalan vagyok,
Ki...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Lennék én folyóvíz...
Lennék én folyóvíz,
Hegyi folyam árja,
Ki...
» Azt kérdik...
Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak,...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
|
