|
Lassan lehull az esti csönd,
Egy csillag gyúl ki odafönt,
S a füzesparton,
Szinte hallom
A sötét lepel, amint elterül,
Járok merengve, némán, egyedül.
Az esti ködben társtalan megyek,
Ott várnak rám a szürkülő hegyek,
Mesés igézet:
Az árva bércek
Az istenüdvön nyújtva hallgatag
Szerelmes vággyal felém hajlanak.
Kit vitt az álmok forgatagja,
Értük most múltját odahagyja,
Óh ideérve,
Csak csalva, tépve
Került ki üde ifjúsága,
Te hegy, te lomb borulj reája!
Te szűz magány, te hosszú csönd,
Te fénylő csillag odafönt,
Te néma éj,
Titok, te mély:
Kit minden álma, üdve elhagyott,
Álmodni jövök, aztán meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Árva madár...
Árva madár tévelyeg a magasban -
Én istenem,...
» A magány
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Életút
Útnak látszik, de szörnyű árok.
Feneke nincs,...
» Szanatóriumi elégia
Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Árva madár
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Elhagyatottság
Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Tercinák madarakról
Oly messze már a nyár, oly messze már,
mint bús...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Hazugság szerelme
Ha látom hogy nyugodt alakod únva lebben
te...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Szemközt
A mélységes mély tengerek
Örvénye úgy el nem...
|
