|
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves emlékem keserűn tolongó
gyöngye: mért a sors hogy ezen szerelmet
igy letapodta?!
Olly hatalmas volt igaz érzeményem,
hogy hidegséged közepette is csak
néha egy nyájas szavadat ki tudta
csalni, kegyetlen!
Messze vagy tőllem; megutálni mégis
bánatos szívem fogod-é? ha benne
ültetek (jajjal) deli gyilkosomnak
egy - Nefelejcset!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Este a Dunaparton
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat,...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
|
