|
Tízéves voltam. Vacsora után
Kisurrantam a hintahelyre még.
Ezer szemével, tündöklő szemével
Engem nézett az augusztusi ég.
Mert tudta jól: eljött a pillanat,
Hogy én is ráemelem szememet,
S az első látás megpecsételi
A rólam megírt költő-végzetet.
Megragadtam a hinta kötelét,
Lendültem a mosolygó ég alatt...
Egyszer csak fölvetettem szememet,
S szemem, mint a halotté, fennakadt,
Megtört a hinta lendülete is.
A csendben, messze, harsogott a gát,
Elénekelte az én életem
Egyetlen, örök szerelmi dalát.
Ó, szép volt akkor farkasszemet nézni
Ezer szemmel egy régi éjszakán,
Azóta mindíg ezer szembe nézek,
És fennakadok millió csudán.
Ezer szemével, tündöklő szemével
Akkor megáldott, - s megrontott az ég:
Egy szempárba egészen elmerülni
Azért nem tudtam eddig soha még.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Azt nem reméltem...
Azt nem reméltem,
Soha sem véltem,
Melly...
» Köszönöm, hogy szerettelek
Pénzzel, szóval, könnyel, imával,
mivel kellene...
» Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz...
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» Léda ajkai között
Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám...
» Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha...
» Ámelihez
Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled...
» Szerelem
Minek is kérded, neked hiúság,
csak mosolyogsz,...
» A boldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Nem válhatunk el
Hiába akarlak kitépni magamból,
Örök rendelés...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
|
