|
De kár, hogy most megy el!
Mikor a dunaparti fák
Budáról átfehérlenek,
A gesztenyék s a lila orgonák
Lombján május aranycsókja remeg.
S kiket elüzött a bús, hosszu tél,
A sötét órák dermedt hidege,
Szivembe zengőn ujra visszatér
A vágyak zajgó fecskeserege.
Hozzák magukkal dél egész tüzét,
A teremtő, a lángoló napot,
Csak sejtett tájak balzsamos izét,
Forrongó szin és fényáradatot.
Az ifjuságot... És Magát!... Magát...!
Tavasz csodáját, uj életemet,
Ki messzi partról int fehéren át,
S az álmok halk virágával befed.
De kár, hogy most megy el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Október, délután
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta...
» Egyszer téged is megrajzoltak már
Ami rajz, minden felsejlik a hóviharokban.
Kontú...
» Ha elmész
Ha elmész, ne mondd azt, hogy ,,Elmegyek.",
még...
» Szerelem és játék
Bezártalak, hogy ne lássalak.
Ha látlak, megáll...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Silentium Amoris
Mint a tüzes nap is elkergeti
a sárga holdat,...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Hervadsz, hervadsz
Hervadsz, hervadsz
Szerelem rózsája, –
Isten...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
|
