|
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te csak fekszel a gyepen,
a lombom elringat.
Ha magányos hold leszek,
örökre az égen,
benézek ablakodon
minden áldott éjjel.
Ha forrássá változom,
néked dudorászok,
eloltom, ha rám hajolsz,
a te szomjúságod.
Többet nem is mondhatok,
ma nagyon szeretlek,
hogy holnap mit mondok majd,
azt holnap kérdezd meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Erdei szerelem
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
» Klári
Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
» Nagy ajándékok tora
Ökölnyi rubinkövet adok,
Akaszd a nyakadba s...
» A szépség lányai közt nincs
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» Jöjj, Léda, megölellek
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fész...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» A szerelem énekesihez
Nyájaskodó víg társaság
Szerelem énekesi!
Kíket...
|
