|
Fogytán a rím. Halkabban csendül,
Tudtam egy dalt a szerelemrül.
Az évek szárnya gyorsan rebben,
Más nóták jöttek, elfeledtem.
A szerelmet, azt nem sajnálom,
Ifjuság nélkül az csak álom,
De hogy a rímek cserbe hagytak,
Az oly szomoru gondolatnak.
...Látom olykor az utcán menni,
Ő rajta nem változott semmi,
Termete lenge, haja arany,
Csak én változtam, csak én magam.
Ő rám tekint, én rá tekintek,
S úgy rémlik, mintha tudna mindent,
Hogy ifjuság, dal s rím oda van -
S én oly szörnyen szégyellem magam!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyöngylelet
Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem...
» A Dunán
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó...
» Szerelmi viszály
Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél...
» Egy lány felett
Kórágyon fekszik a' leány,
Virág között olly...
» Idegen erdőben
Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek...
» Nem engedték...
Nem engedték hogy megcsókoljam,
mikor hosszú...
» Népdal
Elmennék én innen messze, messze,
Sohse jönnék...
» Szerelem és ravatal
Ha durcás kis arcod
Egészen az arcomra
Fekteted...
» Bucsú
Add még a kis kezet
Forrón hadd csókolom,
Oh!...
|
