Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emmához Messze tűnő szürke ködkép
már a boldogság...
» Ma még Egymástól messze ébren álmodunk.
Ez már...
» A névtelen kedvesnek Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt,
nincs...
» Julia szép asszony Szél ringatja a fákat. Nyugalom a szívben és a...
» Vallomás Ideges vagyok, komisz, elégedetlen,
féltékeny...
|