|
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb vagyok én is, ne kímélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,
lomb s lélek hadd kísérje őszi, mély
dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!
Holt szellemem a Tér ölén sodord,
tört lombként, melytől sarjad újra más!
S dalom égő zenéjét messzi hordd,
mint oltatlan tűzhelyről a parázs
röpül, óh, szórd szét, hol csak ember él!
Ajkam szavából prófétás varázs
kürtöljön az alvóknak! Óh, te Szél!
késhet a Tavasz, ha már itt a Tél?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csillagok rólad beszélnek...
A csillagok rólad beszélnek,
Téged nevez a...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» Nem vagy te legszebb...
Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép...
» Bión XVI. idillje nyomán
Vénusz szép csillaga, még csillámhomlokát
Diána...
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Fekete szem
Szép a kék szem, nem tagadom,
Én a kékre sem...
» Csak egymáshoz
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
|
