Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért tőled, néma halott,
Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle,
Boldogan virulsz, ahol vagy, ott.
Oh! ha leszállnál a magas égből
S lelkem akarnád vídítani,
Könnyem, mely most hull sűrűn szememből,
Nem volna tovább mért ontani.
Vagy ragadjál ki, hő szerelmeddel
Földi posványság csápjaibul,
Várlak epedve, kedvesem! jöjj el!
Szánd meg a könnyem, mely egyre hull.
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kér tőled, néma halott.
Nem szeretsz már te, nem hallsz felőle,
Nem kellesz nékem, oh! átkozott!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem engedték... Nem engedték hogy megcsókoljam,
mikor hosszú...
» Kegyvesztett bűbáj Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan...
» Gyöngylelet Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem...
» Még egy csók Még egy csók - és soha többé!
Isten áldjon...
» A búcsúzó szerelem Nincs több, mint két ezredéve,
A szerelem itt...
» Bucsú Add még a kis kezet
Forrón hadd csókolom,
Oh!...
» Szerelmi viszály Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél...
» Mutamur Emlékszik az arany napokra,
Ugy-e, emlékszik,...
» Szélmalom Forog a szélmalom négyes vitorlája,
Hüvös esti...
|