|
Ki nőért sokat könnyezett,
annak az útja fölvezet
a hegytetőre magasan,
hol szikla csillog, havasan.
A havas sziklára leül
s hallgatja: a szél hogy fütyül
a forró világok felett.
S az ajkán nincs már felelet.
S a nagy magasban nem hiszi,
hogy sorsa égbe felviszi.
Megszűnt a magas, meg a mély;
álommá lett a szenvedély.
Ott nincs a rossz már s nincs a jó;
a szív se mélyen sóhajtó.
Csak nap van, amely leszalad
néha a legszebb perc alatt.
És perc és óra, hó és év;
és mind egy név! Egy drága név...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szökőkút
Fáradt szemed, szegény szerelmem
hagyd hunyva...
» Az esti felhők...
Az esti felhők torlatag csodája
Aranyligetté...
» Felhő nem zúg...
Felhő nem zúg, szellő se lebben.
Halkan cseveg,...
» Régi szerelmes levele
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» Egy virághoz
Leejtettem és megtapostam
pedig Valakitől...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Lecke
Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem...
» A cica
A cica szép kis fehér állat,
de boszant engem...
» Szeretkezni...!
Szeretkezni szeretnék Veled!
Vadul suttogni...
|
