|
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs ebben semmi meglepő,
de engem meglepett, hogy nem hiányzol.
Május vége felé járt az idő,
s mintha először ébredne a város,
a semmiből csak most keletkezett.
Félálomban nyújtóztak a házak,
az utcák egymást kereső kezek.
Elsápadt az ég. Nem szürkült, egyre kékült.
A búcsúzó tavasz sétált a karcsú nyárral.
A Duna felől jött. Akácillatot,
s kábító hársat hozva hajában.
Arcodra fújtam e kora nyári széllel.
Mélyen beszívtad a hajnali párát.
Elmosolyodtál. Betakartalak.
Álmodban megsimogattad a párnát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
|
