|
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján bolyong
ne kérdezd tőlem
miért késtem el
képtelen vagyok a feleletre
tudom az éjszaka
rég tovatűnt
kireggeledett
ha eléd tárnám az igazat
nem értenéd hogy
hívtak
kértek
rimánkodtak
térdre vetették magukat
számtalanszor
maradj velünk
suttogták nekem a falevelek
és én
maradtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Ágról ágra…
Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
|
