|
Főoldal » Szerelmes versek » Magány » Magamhoz vonnék néha valakit
...
Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel...
Szerző: Reményik Sándor
|
„Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Aki örömét leli a magányosságban, az vagy vadon...
» Nem jó, ha egyedül vagyon az ember, s az se jó,...
» mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába...
» Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét...
» A világban, hol élethez oly közel az élet, hol...
» Megtapasztaltam, hogy a magány akkor a...
|
|
Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre,
melyben elküldjük e-mail címedre, milyen új képeslapok, versek, idézetek, sms-ek kerültek a szerelmeslevel.hu weboldalra a héten.
|
Feliratkozás a hírlevélre!
|
|
