„Minden megtisztult bennem, a világ mosolyogni kezdett, és minden rossz olyan volt szememben, mint a pókháló, melyet a kéz könnyedén szétszakít. A te kedvedért akartam jó lenni. (...) Igen, így volt, midőn hozzám jöttél, de most, hogy elhagysz, minden elsötétül körülöttem, szívem olyan, mint a sivatag magányos hollója.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Nem bírtam, nem mertem és nem akartam
A két...
» Furcsa, hogy ez is én vagyok,
ki el tud menni...
|