|
A szem, amelyről oly forrón daloltam,
a kar, a kéz, a lába, arca, keble,
melyeknek láttán magam is feledve
az emberek közt elmagányosodtam,
a színarany haj, száz fényes bodorban,
angyal-mosolyt villantó játszi kedve
s mi még földünk menyországgá tehette:
most ott hever mind egy maroknyi porban.
S én mégis élek! Búban és haragban,
mert elhagyott a fény, mit úgy szerettem,
s romlott hajóm vihar tépázza-rázza!
A szerelem dalát így abbahagytam:
az ér kiszáradt bennem, és rekedten
csap át kifáradt lantom is sirásba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fogadás
Midőn a vágyak láza forr eremben
S hő...
» Rádgondolva
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád...
» Ki a hibás?
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» A bokréta elhervadott
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Csókos redők
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szap...
» Régi szerelmes levele
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
|
