|
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró szived csupa vad szerelem,
csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,
már lankad az ész, a védekező.
Félelem? távolság? mit jelent?
mindig több, több éhséget teremt,
hiszen elpusztulunk így te meg én
két árva, fuldokló, néma, szegény!
Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés,
boruljunk össze, mellre mell-
két fáklya szivünk hadd lobbanjon el!
Hasitó villám szívemen át,
feszül és tágul az egész világ,
szük abroncsok a sarkkörök,
kicsap a tenger s a szent ködök
ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!
Együtt- vagy halál és pusztulás
szerelem-szerelem, fényvarázs.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
|
