|
Már nincs semmim, amit Néked adhatok!
Koldus vagyok, kifosztott, sápadt,
Bús asszony, könnyekkel megáldott.
Ami szép volt bennem: álmokat, vágyat
Neked adtam. Mit adhatok még?
A lelkem bongott, mint sokhúrú hárfa,
És nem zengett mást, csak a Te dalod.
A testem első, vágyó rezdülése
Téged kívánt, a Te ölelő karod,
Tiéd lettem. Mit adhatok még?
Az ajkamról a sok remegő csókot
Lecsókoltad. Ó, nem sajnálom.
Én kacagós, játékos kedvem,
Én sokszirmú égő virágom, álmom
Mind elvetted. Mit adhatok még?
Szívemből kinyílt egy gyönyörű bimbó,
Lüktető élet, pici magzatom,
Az én utolsó drága kincsem,
A lelkem lelke, drága hajnalom,
Neked adtam. Mit adhatok még?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha kék szemed ég volna
Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Csend
Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallo...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Ördögszekér
Ördögszekér, ördögszekér,
Hova kerget-kurgat a...
» Emmához
Messze tűnő szürke ködkép
már a boldogság...
» Bohó dalocska
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Pirul a naptól már az őszi bogyó
Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
hisz...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
|
