|
Már nincs semmim, amit Néked adhatok!
Koldus vagyok, kifosztott, sápadt,
Bús asszony, könnyekkel megáldott.
Ami szép volt bennem: álmokat, vágyat
Neked adtam. Mit adhatok még?
A lelkem bongott, mint sokhúrú hárfa,
És nem zengett mást, csak a Te dalod.
A testem első, vágyó rezdülése
Téged kívánt, a Te ölelő karod,
Tiéd lettem. Mit adhatok még?
Az ajkamról a sok remegő csókot
Lecsókoltad. Ó, nem sajnálom.
Én kacagós, játékos kedvem,
Én sokszirmú égő virágom, álmom
Mind elvetted. Mit adhatok még?
Szívemből kinyílt egy gyönyörű bimbó,
Lüktető élet, pici magzatom,
Az én utolsó drága kincsem,
A lelkem lelke, drága hajnalom,
Neked adtam. Mit adhatok még?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magdolna
Szép s ifju volt, forró vér áldozatja;
De...
» Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hag...
» (ismeretlen)
Ha porba írunk valamit, elfújja a szél,
de ha...
» Ne kérdezd
Ne kérdezd tőlem naponta:
szeretlek-e?
Megmárto...
» Szonett Dianához
Pokolban élni s bírni az eget,
örvendeni a...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» Mulandóság
Tél van, hólepte szép fehér hideg tél,
elmúlt a...
» Ne légy közömbös
Kerülj, miként más sarkát a delej,
Mint szirtet...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
|
