Már nincs semmim, amit Néked adhatok!
Koldus vagyok, kifosztott, sápadt,
Bús asszony, könnyekkel megáldott.
Ami szép volt bennem: álmokat, vágyat
Neked adtam. Mit adhatok még?
A lelkem bongott, mint sokhúrú hárfa,
És nem zengett mást, csak a Te dalod.
A testem első, vágyó rezdülése
Téged kívánt, a Te ölelő karod,
Tiéd lettem. Mit adhatok még?
Az ajkamról a sok remegő csókot
Lecsókoltad. Ó, nem sajnálom.
Én kacagós, játékos kedvem,
Én sokszirmú égő virágom, álmom
Mind elvetted. Mit adhatok még?
Szívemből kinyílt egy gyönyörű bimbó,
Lüktető élet, pici magzatom,
Az én utolsó drága kincsem,
A lelkem lelke, drága hajnalom,
Neked adtam. Mit adhatok még?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha kék szemed ég volna Ha kék szemed ég volna, úgy
Ránéznék...
» Más kell Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Csend Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallo...
» Mikor az uccán átment a kedves Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Ördögszekér Ördögszekér, ördögszekér,
Hova kerget-kurgat a...
» Emmához Messze tűnő szürke ködkép
már a boldogság...
» Bohó dalocska Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
» Mindig... Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
» Aranybogár A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Pirul a naptól már az őszi bogyó Szőke, pogány lány a szeretőm, engem
hisz...
» Olyan a szerelem Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Szerelem Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
|