|
Szomorúságom óceánja végtelen
Megfejteni nem tudom;
Régi idõk fakult meséje feldereng
Egy merengõ õsz-napon.
Hûs fuvallat leng a bordó alkonyon
A vén Rajna szunyókál;
A messzeségben fényben izzó csúcsokon
Arany sóhajt fújdogál
Arany fényben arany szûz ül meztelen,
Sóhaj-haját fésüli;
Nem ékszere: szeme csillog fényesen
Tán drágakõvel van teli.
Dal cseng fülembe, csodás melódia,
Fájdalma élesen vad;
Érzõ szívemnek meg kell hasadnia,
Vérem folyása is apad.
Méla hajós kis ladikján álmot lát,
Elragadja fájdalom;
Issza arany dallam égi mámorát,
mit neki már hegyorom!
Mesém vége végtelenül szomorú:
hajnalra levonult az ár;
A Rajnán úszó ladik helyén koszorú
Dalod miatt: Lore-Ley!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kibékülés
A toll szalad.
Két sürű oldalon
sötét...
» Egy virághoz
Leejtettem és megtapostam
pedig Valakitől...
» Kit egy bokrétáról szerzett
Most adá virágom nekem bokrétáját,
Magához...
» (ismeretlen)
Ha nem lenne Nő
A férfi áporodna,
Egymást...
» Piros száj
Égő szalag
Egy kisded száj határain,
Édes...
» Tiltott csillagon
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Neved
Neved - madárfiók tenyeremben.
Neved - mint...
» A nászbokréta
A nászbokréta elhervadófélben
Homálynak,...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Utánad kószálok
Utánad kószálok,
amikor egy nőt követek egész...
|
