|
Szomorúságom óceánja végtelen
Megfejteni nem tudom;
Régi idõk fakult meséje feldereng
Egy merengõ õsz-napon.
Hûs fuvallat leng a bordó alkonyon
A vén Rajna szunyókál;
A messzeségben fényben izzó csúcsokon
Arany sóhajt fújdogál
Arany fényben arany szûz ül meztelen,
Sóhaj-haját fésüli;
Nem ékszere: szeme csillog fényesen
Tán drágakõvel van teli.
Dal cseng fülembe, csodás melódia,
Fájdalma élesen vad;
Érzõ szívemnek meg kell hasadnia,
Vérem folyása is apad.
Méla hajós kis ladikján álmot lát,
Elragadja fájdalom;
Issza arany dallam égi mámorát,
mit neki már hegyorom!
Mesém vége végtelenül szomorú:
hajnalra levonult az ár;
A Rajnán úszó ladik helyén koszorú
Dalod miatt: Lore-Ley!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy virághoz
Leejtettem és megtapostam
pedig Valakitől...
» Kit egy bokrétáról szerzett
Most adá virágom nekem bokrétáját,
Magához...
» Kibékülés
A toll szalad.
Két sürű oldalon
sötét...
» Kétség
Te ezt mondod: "Egész nap
reád gondoltam...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Szeretnék szeretni
Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen,...
» Messze vagy
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Évfordulón
Gyere, édes feleségem,
Simogasd meg a hajam...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
|
