|
Szomorúságom óceánja végtelen
Megfejteni nem tudom;
Régi idõk fakult meséje feldereng
Egy merengõ õsz-napon.
Hûs fuvallat leng a bordó alkonyon
A vén Rajna szunyókál;
A messzeségben fényben izzó csúcsokon
Arany sóhajt fújdogál
Arany fényben arany szûz ül meztelen,
Sóhaj-haját fésüli;
Nem ékszere: szeme csillog fényesen
Tán drágakõvel van teli.
Dal cseng fülembe, csodás melódia,
Fájdalma élesen vad;
Érzõ szívemnek meg kell hasadnia,
Vérem folyása is apad.
Méla hajós kis ladikján álmot lát,
Elragadja fájdalom;
Issza arany dallam égi mámorát,
mit neki már hegyorom!
Mesém vége végtelenül szomorú:
hajnalra levonult az ár;
A Rajnán úszó ladik helyén koszorú
Dalod miatt: Lore-Ley!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kit egy bokrétáról szerzett
Most adá virágom nekem bokrétáját,
Magához...
» Egy virághoz
Leejtettem és megtapostam
pedig Valakitől...
» Kibékülés
A toll szalad.
Két sürű oldalon
sötét...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» A könnyek asszonya
Bús arcát érzem szívemen
A könnyek asszonyának,
...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Új tavasz ez
Az Ősz, melybe ellátogattál
Kiváncsian és...
|
