|
Szomorúságom óceánja végtelen
Megfejteni nem tudom;
Régi idõk fakult meséje feldereng
Egy merengõ õsz-napon.
Hûs fuvallat leng a bordó alkonyon
A vén Rajna szunyókál;
A messzeségben fényben izzó csúcsokon
Arany sóhajt fújdogál
Arany fényben arany szûz ül meztelen,
Sóhaj-haját fésüli;
Nem ékszere: szeme csillog fényesen
Tán drágakõvel van teli.
Dal cseng fülembe, csodás melódia,
Fájdalma élesen vad;
Érzõ szívemnek meg kell hasadnia,
Vérem folyása is apad.
Méla hajós kis ladikján álmot lát,
Elragadja fájdalom;
Issza arany dallam égi mámorát,
mit neki már hegyorom!
Mesém vége végtelenül szomorú:
hajnalra levonult az ár;
A Rajnán úszó ladik helyén koszorú
Dalod miatt: Lore-Ley!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kibékülés
A toll szalad.
Két sürű oldalon
sötét...
» Kit egy bokrétáról szerzett
Most adá virágom nekem bokrétáját,
Magához...
» Egy virághoz
Leejtettem és megtapostam
pedig Valakitől...
» Azt kérdik...
Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak,...
» Búcsú (Feleségemnek)
Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan...
» Visszatérés
A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» Éva Ádámhoz
Veled vagyok, s megszűnik az idő
s változó...
» Szerelmes panaszok
Óh, Vénus terhes igája,
Hogy kell magam adnom...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Egy napig éltek...
Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Madonna mia
Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj...
|
