|
Szomorúságom óceánja végtelen
Megfejteni nem tudom;
Régi idõk fakult meséje feldereng
Egy merengõ õsz-napon.
Hûs fuvallat leng a bordó alkonyon
A vén Rajna szunyókál;
A messzeségben fényben izzó csúcsokon
Arany sóhajt fújdogál
Arany fényben arany szûz ül meztelen,
Sóhaj-haját fésüli;
Nem ékszere: szeme csillog fényesen
Tán drágakõvel van teli.
Dal cseng fülembe, csodás melódia,
Fájdalma élesen vad;
Érzõ szívemnek meg kell hasadnia,
Vérem folyása is apad.
Méla hajós kis ladikján álmot lát,
Elragadja fájdalom;
Issza arany dallam égi mámorát,
mit neki már hegyorom!
Mesém vége végtelenül szomorú:
hajnalra levonult az ár;
A Rajnán úszó ladik helyén koszorú
Dalod miatt: Lore-Ley!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kit egy bokrétáról szerzett
Most adá virágom nekem bokrétáját,
Magához...
» Egy virághoz
Leejtettem és megtapostam
pedig Valakitől...
» Kibékülés
A toll szalad.
Két sürű oldalon
sötét...
» (ismeretlen)
Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok....
» Csak egy délután
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy...
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Szerelmem, viziisten
Szerelmem szép viziisten,
viziisten távoli...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Fagyok jönnek
Fagyok jönnek sorban,
fehér dühű gárda,
min...
|
