|
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelõ nap megjelen...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Warum
Nincs szavam, édesem,
pedig be bőven...
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Búsúly szivem érted, hivem
Búsúly szivem érted, hivem,
Hogy tőled...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» Halászleány dala
Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
|
