|
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelõ nap megjelen...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem?
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni...
» Búcsúdal
Tenke, Tenke! messze, messze hagylak
Visszavágyó...
» Mit adhatok még?
Már nincs semmim, amit Néked adhatok!
Koldus...
» Új tavasz ez
Az Ősz, melybe ellátogattál
Kiváncsian és...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
» Válás
És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
» Miért dobtál el?
Rossz voltam, unalmas?
Haszontalan, borzalmas?...
» Féltett boldogság
Boldogságommal nem dicsekszem,
bár ajkamon...
|
