|
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelõ nap megjelen...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Üzenet
Nincs senkim, csak te. Csak te, aki nem...
» Haragban
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is,...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Falusi randevú
Van itt valaki? Ki kopog? -
Én vagyok, mondta...
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
|
