|
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelõ nap megjelen...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Kukuku, kukucskám...
1.
Kukuku, kukucskám!
Szállj én hozzám...
» Dobd el!...
Dobd el a cigarettát!
most már hadd szíjja...
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Tiltott csillagon
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve...
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» A magány
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
|
