|
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelõ nap megjelen...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A háromszög megoldása
A rabszolgalány Durrá szabálytalan, szeszélyes...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» A szerető
Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát...
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» Te
Micsoda áram zuhog át rajtunk!
Mint...
» Ha a nap kiragyog keleten
Ha a nap kiragyog keleten,
neki titkomat...
» Idomítgató
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
|
