|
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Akarom
Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Úrnőm szeme
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a...
» A nagy szerelemről
A nagy szerelemről
Nem maradt meg semmi.
A...
» Bús tréfálkozás
Jól hallottam? Azt mondtad, hogy szeretsz?
Csak...
» Szonett Dianához
Pokolban élni s bírni az eget,
örvendeni a...
» Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen...
|
