|
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem dicsőség...
Nem dicsőség, amiért epedve
Nyújtja szomjas...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Búcsúdal
Tenke, Tenke! messze, messze hagylak
Visszavágyó...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
|
