|
Miért rettegsz kebelemben,
Miért, félénk leányka?
Mit félsz te, mint a kegyetlen
Vadtól a kis bárányka?
Nem vagyok én ellenséged,
Sem hitszegő csapodár;
Hív lelket adok én néked,
Míg koporsóm bé nem zár.
Tiéd leszek, míg e kedves
Rubintajak csókot kér,
Tiéd, midőn már e kegyes
Szív csak akadozva vér.
Halld, melly édesen csatináz
A völgy zengő csermelye,
A víg madár mint zeng s trilláz,
S mint nyög a filemile!
Majd ha a bús tél közelget,
Ezek mind elnémulnak,
Elrepül a szép kikelet,
S örömeink elmulnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hűség
Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,...
» Litánia
Hittel és emberséggel
Erős te, kit vállallak,...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» A szolgalegény
Fáj a szivem, majd meghasad;
Szeretnélek, de...
» Az emberek csodálják
Az emberek csodálják
A tenger mély vizét:
"Ah!...
» A kihez égő gondolat...
A kihez égő gondolat
Kapcsolja lelkemet,
Te...
» Hazugság szerelme
Ha látom hogy nyugodt alakod únva lebben
te...
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
|
