|
Miért rettegsz kebelemben,
Miért, félénk leányka?
Mit félsz te, mint a kegyetlen
Vadtól a kis bárányka?
Nem vagyok én ellenséged,
Sem hitszegő csapodár;
Hív lelket adok én néked,
Míg koporsóm bé nem zár.
Tiéd leszek, míg e kedves
Rubintajak csókot kér,
Tiéd, midőn már e kegyes
Szív csak akadozva vér.
Halld, melly édesen csatináz
A völgy zengő csermelye,
A víg madár mint zeng s trilláz,
S mint nyög a filemile!
Majd ha a bús tél közelget,
Ezek mind elnémulnak,
Elrepül a szép kikelet,
S örömeink elmulnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hűség
Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,...
» Litánia
Hittel és emberséggel
Erős te, kit vállallak,...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
» Bocsásd meg féltékenységemet
Bocsásd meg a féltékenységemet,
bocsásd meg,...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Nélküled
Elmúlnak így azt estjeim,
nélküled, csillagom.
...
» Ha sírni fogsz
Ha sírni fogsz, majd sírok én is,
A könnyeket...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Hulló könnyek
Ok nélkül hull könnyem
szívem fásult , beteg...
|
