Miért rettegsz kebelemben,
Miért, félénk leányka?
Mit félsz te, mint a kegyetlen
Vadtól a kis bárányka?
Nem vagyok én ellenséged,
Sem hitszegő csapodár;
Hív lelket adok én néked,
Míg koporsóm bé nem zár.
Tiéd leszek, míg e kedves
Rubintajak csókot kér,
Tiéd, midőn már e kegyes
Szív csak akadozva vér.
Halld, melly édesen csatináz
A völgy zengő csermelye,
A víg madár mint zeng s trilláz,
S mint nyög a filemile!
Majd ha a bús tél közelget,
Ezek mind elnémulnak,
Elrepül a szép kikelet,
S örömeink elmulnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Litánia Hittel és emberséggel
Erős te, kit vállallak,...
» Hűség Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,...
» Szilfa A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Maradjon ez... Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Mélységben Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Szerelmes Ének Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Szerelmem, viziisten Szerelmem szép viziisten,
viziisten távoli...
» Ha mennél hideg szélben Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» Mert sehol se vagy... Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Felhők útján Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
» Bor és szerelem A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
|