|
Miért rettegsz kebelemben,
Miért, félénk leányka?
Mit félsz te, mint a kegyetlen
Vadtól a kis bárányka?
Nem vagyok én ellenséged,
Sem hitszegő csapodár;
Hív lelket adok én néked,
Míg koporsóm bé nem zár.
Tiéd leszek, míg e kedves
Rubintajak csókot kér,
Tiéd, midőn már e kegyes
Szív csak akadozva vér.
Halld, melly édesen csatináz
A völgy zengő csermelye,
A víg madár mint zeng s trilláz,
S mint nyög a filemile!
Majd ha a bús tél közelget,
Ezek mind elnémulnak,
Elrepül a szép kikelet,
S örömeink elmulnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Litánia
Hittel és emberséggel
Erős te, kit vállallak,...
» Hűség
Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,...
» Ősz előtt
Már csak a holdfény ég felettem:
A napsugarat...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Szerelem
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Védekezés
Próbálgatom, tanulgatom,
Hogy ne szeresselek...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Canzone
Még nem tudom, hogy mennyi van nekem,
ó,...
|
