|
Miért rettegsz kebelemben,
Miért, félénk leányka?
Mit félsz te, mint a kegyetlen
Vadtól a kis bárányka?
Nem vagyok én ellenséged,
Sem hitszegő csapodár;
Hív lelket adok én néked,
Míg koporsóm bé nem zár.
Tiéd leszek, míg e kedves
Rubintajak csókot kér,
Tiéd, midőn már e kegyes
Szív csak akadozva vér.
Halld, melly édesen csatináz
A völgy zengő csermelye,
A víg madár mint zeng s trilláz,
S mint nyög a filemile!
Majd ha a bús tél közelget,
Ezek mind elnémulnak,
Elrepül a szép kikelet,
S örömeink elmulnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hűség
Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,...
» Litánia
Hittel és emberséggel
Erős te, kit vállallak,...
» Tatjána levele Anyeginhez
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
» Kinek lehet hinni...
Kinek lehet hinni,
Ha nem ollyan szivnek
Az ki...
» Mikor itt vagy
Mikor itt vagy a szobában
mintha telis-tele...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Szerelem
Veszett éhségem égő,
de visszatart a...
» Elhagyatottság
Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Elégia
A régi Anna jár ma
Emlékek pitvarába,
A régi...
» Szeretlek, mert oly szép szemed van...
Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy...
|
