|
Mindnyájan párhuzamos utakon megyünk az éjszakában,
Hátunkon görnyesztő tarisznyákat hordunk,
És kurta pórázon vezetjük a szívünket.
Mi nem érezzük egymást,
Mi nem ismerjük egymást,
Hideg homlokunk arasznyi utat világít
Botorkáló lábunk elé.
Kik vagyunk, mit akarunk?
Csillagok szikrázó rajzása az égen,
S iramodó, holdas-kék felhők,
Távoli fák felködlő óceán-sűrűje
S mögöttünk megfagyott városok.
Jaj, honnan jöttünk?
Mellünkön zsibbasztó emlékezések
Utak végtelenje lábunk előtt;
Már nem halljuk a megszökött istenek talpa-dobogását
És elillant szemünkről a régvolt asszonyok csókja.
De áramkörök szállnak ki szíveinkből
És az éjszakában hangtalanul versenyt karikáznak,
Kigyulladnak majd a szemaforok is
És akkor megállunk:
Ledobjuk tarisznyánkat,
Ismeretlen szókat suttogunk ki a csöndbe,
És vakító-fehér, síma kőkockákból
Hidakat építünk egymásfelé.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Távoli anyáknak Napról napra és percről percre
Folyton csak...
» Nottingham Bettyhez Szavam halvány igen
Lezengni bájidat,
Leány...
» Álmot láttam... Álmot láttam,
Álmot boldog szerelemről,
A'...
» (ismeretlen) A hogy szeretnek
S gyűlölnek a nők,
Abban...
» A nő A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű...
» Az első mosoly Reggelre megtérek ide melléd
onnan, a csodákkal...
» Úgy szeretlek Úgy szeretlek, mint egy verset
s e vers legyen...
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul... Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Remény Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» Ha te ugy szeretnél... Ha te ugy szeretnél
Ahogy én szeretlek,
De...
» Téged az én szivem soha el nem feled... Téged az én szivem soha el nem feled,
Mégse...
» Tündérmenet A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
|