|
Mindnyájan párhuzamos utakon megyünk az éjszakában,
Hátunkon görnyesztő tarisznyákat hordunk,
És kurta pórázon vezetjük a szívünket.
Mi nem érezzük egymást,
Mi nem ismerjük egymást,
Hideg homlokunk arasznyi utat világít
Botorkáló lábunk elé.
Kik vagyunk, mit akarunk?
Csillagok szikrázó rajzása az égen,
S iramodó, holdas-kék felhők,
Távoli fák felködlő óceán-sűrűje
S mögöttünk megfagyott városok.
Jaj, honnan jöttünk?
Mellünkön zsibbasztó emlékezések
Utak végtelenje lábunk előtt;
Már nem halljuk a megszökött istenek talpa-dobogását
És elillant szemünkről a régvolt asszonyok csókja.
De áramkörök szállnak ki szíveinkből
És az éjszakában hangtalanul versenyt karikáznak,
Kigyulladnak majd a szemaforok is
És akkor megállunk:
Ledobjuk tarisznyánkat,
Ismeretlen szókat suttogunk ki a csöndbe,
És vakító-fehér, síma kőkockákból
Hidakat építünk egymásfelé.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» (ismeretlen)
A hogy szeretnek
S gyűlölnek a nők,
Abban...
» Nottingham Bettyhez
Szavam halvány igen
Lezengni bájidat,
Leány...
» Távoli anyáknak
Napról napra és percről percre
Folyton csak...
» Az első mosoly
Reggelre megtérek ide melléd
onnan, a csodákkal...
» A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű...
» Álmot láttam...
Álmot láttam,
Álmot boldog szerelemről,
A'...
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» Néma csönd
Néma csönd az égen, néma csönd a földön...
Méla...
» A haj
Ó, gyapjú! mely buján gyűrűz a nyakra...
» Az emlékezethez
Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
|
