|
Ha úgy néha szememből könny pereg,
Ne faggassatok, ne kérdezzetek
Elmondani szóval azt nem lehet,
Hogy mi fakaszt ily drága gyöngyszemet!...
Talán egy édes fájó álmodás,
Mit meg sem érthet rajtam kivül más?...
Ott él a lelkem titkos rejtekén,
Édes gyönyörrel féltve őrzöm én.
Talán egy dal, a melynek szava nincs
És nékem mégis, mégis drága kincs;
Mert ott ringatja fájó lelkemet,
Ott... ott... az édes tünt idők felett.
Vagy tán' a szépnek kristály csöppje ez,
Mely szent forrásból alápermetez
S lelkem sugára - amint áttöri -
Szívem fölé a szivárványt szövi?!...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ezután már egy más időben
Ezután már bárhova megyek,
bármi történik,...
» Búcsú
Menjünk tovább, dalom; ő meg se hall,
menjünk,...
» Tavalyi Szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra...
» Leveled
Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly...
» Kedveseinek elvesztéséről
Szép, törékeny kedvesem
hány hagyott itt...
» Nyugasztaló
Már rég nem gondolok felőled,
A szerelem ma...
» Hogy váltunk el mi ketten
Hogy váltunk sok évre
Némán, könny között,
Szív...
|
