|
A mélységes mély tengerek
Örvénye úgy el nem ragad,
Mint, ha szemedbe mélyedek,
Egy szédületes gondolat.
Mért üdvözíthetnél te mást,
Akárkit, csak nem engemet?!
Keresem a vigasztalást,
S ha meglelem, kétségbe ejt.
Vágyamnak, melyet érezek,
Nagysága ép a kárhozat.
Éleszti kis szél a tüzet,
De már a nagy eloltja azt.
Bár szűm sovárgja untalan,
De mert istennek lát szemem,
Hogy mondja neked ajakam:
Jövel, égj, kárhozz el velem?!
Ha bírhatnám szerelmedet!
Tudod-e már, mi volna az?
Hogy ez az egy mért nem lehet?
Mert képzelem és szent igaz,
Hogy akkor ott megáll a nap,
S - lélekzet nélkül - a világ;
Az idő még egyet sohajt,
Végsőt: "Eddig volt, nincs tovább!"
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az elhagyott nő
Tévedsz, ha azt hiszed: elnyelt a távol,
és...
» Most a szív
Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye...
» Ha eltaszítasz..
Ha eltaszítasz: összetört szivemmel
Bejárom...
» Én édes szerelmem
Én édes szerelmem, egyetlen egy lelkem, mi...
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Ketten
Ott te, a vízen keresztül
fehér rózsáddal...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Itt és most
A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű....
» Üres sarok a szekrényben
Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös...
» Egy leány
Egy kobzos görögös lányt szeretek én,
Akit ti...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Hiba
Jó, mint a kegyelem, gyönyörű vagy, mint az...
» A Holdhoz
Újra leng ezüst ködöd
Völgy s bokor felett,
Új...
|
