|
Futó sorból rontva kidőlten,
Nem is vagyok talán már,
Nem is lehetek az Időben.
Jóság-rohamaim is fogytán
S úgy nézek Messzeségbe,
Mint vén juhász hajolva botján.
Igen: bot, egy kicsit koldusbot,
Hideg és fáradt nézés
S otthagyott, szegény ősi jussok.
Ki társam lenne, nekem nem kell
S vágyottam nem vágy társul
S aggulok éhes szerelemmel
Se jó, se rossz, se bús, se víg már:
Becsületes válasz megy:
Kár volna értted, hogyha bíznál.
Engem kinullázott az Élet,
Én már dacból se adnék
Bárkinek is meleg hűséget.
Csoda-percnek kellene jönni
S mert nem bízok csodákban,
Csókollak, de el kell köszönni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jó éjszakát...
Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom...
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» Siess...
Siess. Az út, amelyen állasz,
sötét kérdésre...
» Szerelmi ciklus 1927–28-ból – 11.
Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag...
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Bánat
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el...
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Megkövetés
Ha haragszol, megkövetlek;
Békélj meg, szép...
» Boszú
Kecses tavasz virúla;
Vidám tekintete
Berkemnek...
» Sötétedik
Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti...
|
