|
Futó sorból rontva kidőlten,
Nem is vagyok talán már,
Nem is lehetek az Időben.
Jóság-rohamaim is fogytán
S úgy nézek Messzeségbe,
Mint vén juhász hajolva botján.
Igen: bot, egy kicsit koldusbot,
Hideg és fáradt nézés
S otthagyott, szegény ősi jussok.
Ki társam lenne, nekem nem kell
S vágyottam nem vágy társul
S aggulok éhes szerelemmel
Se jó, se rossz, se bús, se víg már:
Becsületes válasz megy:
Kár volna értted, hogyha bíznál.
Engem kinullázott az Élet,
Én már dacból se adnék
Bárkinek is meleg hűséget.
Csoda-percnek kellene jönni
S mert nem bízok csodákban,
Csókollak, de el kell köszönni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jó éjszakát...
Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom...
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Nyári fürdő
Piruljatok el dús fák! Vörhenyes
és bronzos...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» A nászbokréta
A nászbokréta elhervadófélben
Homálynak,...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
» Üres sarok a szekrényben
Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Litánia
Hittel és emberséggel
Erős te, kit vállallak,...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Mikor én kis gyerek voltam
Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
|
