|
Futó sorból rontva kidőlten,
Nem is vagyok talán már,
Nem is lehetek az Időben.
Jóság-rohamaim is fogytán
S úgy nézek Messzeségbe,
Mint vén juhász hajolva botján.
Igen: bot, egy kicsit koldusbot,
Hideg és fáradt nézés
S otthagyott, szegény ősi jussok.
Ki társam lenne, nekem nem kell
S vágyottam nem vágy társul
S aggulok éhes szerelemmel
Se jó, se rossz, se bús, se víg már:
Becsületes válasz megy:
Kár volna értted, hogyha bíznál.
Engem kinullázott az Élet,
Én már dacból se adnék
Bárkinek is meleg hűséget.
Csoda-percnek kellene jönni
S mert nem bízok csodákban,
Csókollak, de el kell köszönni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jó éjszakát...
Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Tündéri éjben érkezel!
Várlak reggel.
Várlak délután.
Este
fehér...
» Finita
Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab...
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
» Ó szerelem csak is teveled
Ó szerelem csak is te veled.
Mert te vagy az...
» Viszont
Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» Két szeretőre
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevert...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
|
