Futó sorból rontva kidőlten,
Nem is vagyok talán már,
Nem is lehetek az Időben.
Jóság-rohamaim is fogytán
S úgy nézek Messzeségbe,
Mint vén juhász hajolva botján.
Igen: bot, egy kicsit koldusbot,
Hideg és fáradt nézés
S otthagyott, szegény ősi jussok.
Ki társam lenne, nekem nem kell
S vágyottam nem vágy társul
S aggulok éhes szerelemmel
Se jó, se rossz, se bús, se víg már:
Becsületes válasz megy:
Kár volna értted, hogyha bíznál.
Engem kinullázott az Élet,
Én már dacból se adnék
Bárkinek is meleg hűséget.
Csoda-percnek kellene jönni
S mert nem bízok csodákban,
Csókollak, de el kell köszönni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jó éjszakát... Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom...
» Keblek Szerelmem szép halmai, a kegyetlen
és kihívó,...
» Kötődés Magamban hordom a szívedet,
a szívemben...
» Búcsú Menjünk tovább, dalom; ő meg se hall,
menjünk,...
» Virág André Derainnek
Ott hová belibbenni...
» Új lánc Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind...
» Biztató a szerelemhez Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Vallomás Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Veled vagy nélküled Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az...
» Boldogtalan vagyok... Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
» Meghitt beszélgetés a verandán Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Álmoddal mértél Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem...
» Gyöngylelet Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem...
|