| mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány... | Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt... | Szeretkezni szeretnék Veled!
Vadul suttogni neved!
Elvenni egy percre az eszed!
Érezni bőrömön kezed! | Rácsókolom bolond szerelmem,
Mely még a sírban sem lohad,
S lecsókolom e szűz virágról
Forró,... | Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze nélkül?
Jobb meghalni, ha már nem melegíti... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a... | Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!
Búsan... | | mert pihenéstelen nem szállhat a szerelem sem,
éltünk a falhoz, a tenger kövéhez
s a csókunk... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga... | Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Rab vagy. S megalvadt... | Pucér tündérek
táncolnak csókunk körül.
Napozik a nap. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Szerelmed átfog, mint madarat a szárnya,
- s ha ökölbe szorít a küzdelem haragja,
befelé fordult... | Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a... | Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül;
imádjanak, lengjen tömjén... | Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához... | Gyere
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan - egészen!
- Én... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| A kő is elsírja magát
néha
a könny is megkövül
folyamatosan belehalunk
s mint mindig
egyedül. | Szomorú vasárnap száz fehér virággal
Vártalak, kedvesem, templomi imával
Álmokat kergetô vasárnap... | Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi vendég, kit senkise várt.
Ne hadd, hogy kinn az... | Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyűvé énnekem
ezt a nehéz hűséget. | A szerelembe -mondják-
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
