|
„Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem irégyelvén, lábárúl le-vetted,
Jókora répáját levesedbe tetted,
S rám haragszol, ki ezt ellenem vétetted.
Nékem kéne sírnom, hát te se bánkodgyál,
Hogy vele két-fejű tzímer állat vóltál,
Szívességed mián eggy kis vért áldoztál,
Azt hiszem meg-érte, igen szórakoztál.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Ő volt észak, dél, kelet és nyugat,
A dolgos...
» A nő szíve örvény, melynek mélyét senki sem...
» Aminek meg kell történnie, meg fog történni,...
» Nem az fáj, hogy elfeledtél;
Nem az fáj, hogy...
» A férfiak nem mindig hősiességből bátrak. Az...
» Titkosan szeretlek, ahogy a bűnös dolgokat; akár...
» A tapasztalat igazolja, hogy aki nem bízik...
» Látlak mással. Vele is olyan
vagy, mint velem?...
|
