|
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely...
» A májusi hold
A májusi hold csupa láng ma, szivem,
lámpást...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Alig kér már szerelmet . . .
Alig kér már szerelmet,
Ritkán riad a rest...
» Könnyelmű dalocska szálldogál
Könnyelmű dalocska szálldogál libegve,
rárepül...
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» A hold fehéren
A hold fehéren
fénylik a fák
zöld sűrűjében,
m...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Levéltöredék barátnémhoz
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
S...
|
