|
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lélektől lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen...
» A májusi hold
A májusi hold csupa láng ma, szivem,
lámpást...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Nagy gyónás
Könnyít bűnös lelkeken
Az őszinte...
» Semmi az egész
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe...
» Húsz év múlva
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
|
