|
Egy lány hajába hullt,
A véletlen, a szél
Hozta. Gyűrött kis múmia-levél,
A sötét fürtök közt pihen:
Vándor, különös, oda nem való,
Szomorú idegen,
Egy lány hajába hullt, most ott pihen.
A lelkem is, ha lány hajára száll,
Ott úgy pihen,
Mint ez a vándor,
Ez a szomorú, száraz idegen.
Hogy megpihent: tán maga sem hiszi,
Egy pillanat - s a szél tovább viszi,
Tovább, tovább...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az elválók
Menni fogunk, te öröm s boldog szerelemnek...
» A megcsalt leány
Ne nézz reám!
Bájolsz, de nem hiszek;
Ne szólj...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Búcsúdal
Tenke, Tenke! messze, messze hagylak
Visszavágyó...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
|
