|
Ne hívj, lelkemnek ne igérd
hevét a régi lobogásnak.
Magányos vagyok és setét,
s te lángsugaras látomás vagy.
Puszta a föld, sárgán dereng
az éj, a holdfény meg se moccan.
Jég borzadály és néma csend
lakozik fagyos csillagokban.
Győzelmes arcod ismerem,
hívó szavaddal hallhatón szólsz,
tud lelkem a te nyelveden,
de engem már hiába unszolsz.
Puszta a föld, a hold ragyog -
ne hidd, hogy újra megigézel.
Szívemben fagyos csillagok
jég borzadálya, csendje fészkel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Búcsú B...től
Mégysz édesem, ah de elfeledni
Nem fogsz te, nem...
» Májusi szerelem
Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép...
» Ó szerelem csak is teveled
Ó szerelem csak is te veled.
Mert te vagy az én...
» (ismeretlen)
Elfeküdtem szemedben.
Bocsáss meg.
Elaludtam...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Töredék a tavaszról
Fénylik a birs a tavaszban, a zúgó,
gyors...
» Szeretnék szeretni
Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen,...
» Veszélyes játék
gész világ hódolt, leányka,
S te mindenkit...
|
