Ne hívj, lelkemnek ne igérd
hevét a régi lobogásnak.
Magányos vagyok és setét,
s te lángsugaras látomás vagy.
Puszta a föld, sárgán dereng
az éj, a holdfény meg se moccan.
Jég borzadály és néma csend
lakozik fagyos csillagokban.
Győzelmes arcod ismerem,
hívó szavaddal hallhatón szólsz,
tud lelkem a te nyelveden,
de engem már hiába unszolsz.
Puszta a föld, a hold ragyog -
ne hidd, hogy újra megigézel.
Szívemben fagyos csillagok
jég borzadálya, csendje fészkel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmesek A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Szerettelek... Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Borús ég Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes...
» A sonetto Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Végtelenül Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Szonettek Laurához-9. szonett Ha nem szakad meg addig életem,
nem sorvaszt el...
» Matild Ifjukoromnak eszményképe,
Te voltál az a...
» Ó te drága NŐ Ó te drága NŐ,
Bűbáj, csáberő.
Küzdelem, vagy...
» Jöjj Ó jöjj.
Te nagy éj ametiszt boltozata.
Ó...
|