|
Balzsamoztak az akáclevelek,
miket homlokod felövezni téptem,
nyugtalan cipőd ragyogott fehéren,
egész esténket bájjal töltve meg.
Eros szavára vetkőztettelek:
szoknyácska, nyílj meg! S diadalmas kéjem
sóhaja izzóit csípőid hevében,
nyögte a vén pad férfi-kedvemet.
E szürke estén éledt újra itt
az örök tavasz... S az árkocska, mit
a fáradtság vont szemeid alatt,
a félhomályban olyan volt, akár a
tavaszban egy kis könnyü fecske szárnya,
mely nézésed varázsán fönnakadt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nászdal
Bontsd ki a gyönyör rejtekébül
forrón lihegő...
» A háromszög megoldása
A rabszolgalány Durrá szabálytalan, szeszélyes és...
» Alig kér már szerelmet . . .
Alig kér már szerelmet,
Ritkán riad a rest...
» Tiltott szerelem
Az ég hajnali díszbe öltözött kútveder
dézsa...
» Szerelmes vers
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló...
» Tüzes seb vagyok
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és...
» Két test
Két összesímuló test
van hogy két lomha...
» Ajkak és ölelés
Milyen emberfeletti gyönyör áradhat el szíveken,...
|
