|
Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullanak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.
Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tünő tünemény.
Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.
Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy lányhoz
Ha két combod közé veszed
halántékomat,...
» Köszöntelek csodás barázda
Köszöntelek, csodás barázda, kéjes
metszet...
» Szerelem szerelem után
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező...
» Empire-szoba
A hófehér szobán mécsfény lobog,
selyemdagály...
» Isten hozzád! Szivem
1.
Isten hozzád! szivem
Mert tőled távozik,
Zo...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
» Gyűlölök és szeretek
Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én...
» Volt nekem egy szép csillagom...
Volt nekem egy szép csillagom,
De lehullott a...
|
