|
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -
megtanultam hallgatni érted,
annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,
gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.
II.
Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halászleány dala
Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
» Minek szaladtok el...
Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Vallomás
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
|
