|
Kora-tavaszi éjszaka.
Alszol - a takarón kezed,
álmodban csillagok fagyott
rügyeit melengeted.
A ház előtti fán, az ágak
közein: sisakréseken
keresztül bámul ránk a hold -
Isten néz farkasszemet velem?
Gyönyörű oltalmam, a holdfény
dárdája téged nem sebez meg,
mellbimbóid hegyekre épült
végvárai a szerelemnek.
Elalszom én is, rettegésemet
lágy szuszogásod szertefújja...
S nyelved és nyelvem lángjai
holnap összelobbannak újra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A pásztorlány
A pásztorlány szebb volt a csillagoknál,
láttam...
» Trapéz és korlát
Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a...
» A tarka blúz
Télen a büszke
Nyári leányok,
Hideg...
» Széllel fütyölj!
Örömöd fusson le a fák gyökeréig,
őzek...
» Mint még sohasem
Szeretnélek kibontani
a hús ruhájából...
» Intérieur
Egy rablány váltja itt, a szeme hosszú...
» Édes rabság
Ti, Páphuson nyitott, kacér
Tekintetű...
|
