|
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását, belső
dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan,
a világ elhallgat,
vadmadár a szívem,
valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel
keseredek érted,
ideszívlak hozzám,
gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb,
te sem vagy ártatlan,
édes elszánásban
nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Úgy tudlak Téged
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Szegény szeretkezéseink
Ha csak a testedet szerettem,
csak a te...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Annuska lelkem
Annuska lelkem,
szeretsz-e engem?
szeretsz-e...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
|
