|
Életed lelkemet úgy lengi körül,
mint kertajtót a vadszőlőinda.
Reszkető szemed úgy bámul reám,
mint a telihold bús ablakaimba.
Csókra szabott kezeid tüze ég
a megáldó s megátkozó szóban,
amely nyelvemen az, mi a csengetyüszó
kicsi szánon, mely síklik a hóban.
Hajad a tiltott, távoli kert,
melyen át sóhajom szállani mert;
nyakad és homlokod: szobrok.
Eléjük virágot hordok
s lelkemben, e vertaranyüstben,
a neved száll a kék ámbrafüstben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép és hű
Szép vagy, Amália, szép; de ha szép a bájos...
» A hazatért kedvesről
Már hatodik napja, hogy a kedvesem visszatért;
k...
» Versengés
Ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én levél,
élet...
» A könnyek asszonya
Bús arcát érzem szívemen
A könnyek asszonyának,
...
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Nem merek rádnézni
Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
» Kék virágok közt
Hogy búsan a vonatra szálltam,
lenn volt az éji...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
|
