|
Nem te vagy itt árnyék-alakban
s nézel reám e pillanatban
az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
suttogsz: szerelemmel, reménnyel
enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
tapasztalatlanság vakít,
s az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
gyónásommal kezedbe tettem,
előtted könnyem hullva-hull,
könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
nincs egy megértő lelki társam,
így élek néma tompulásban,
én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
nézz biztatón, ne adj te mást -
Vagy tépd szét ezt az álmodást
kemény szóval. Megérdemeltem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a...
» Szeretnék szeretni
Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen,...
» Madárszerelem
Áll egy szép fa társtalan:
ott busúlok...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» A Holdhoz
Újra leng ezüst ködöd
Völgy s bokor felett,
Új...
» Magam vagyok
Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra...
» Vársz
A mélyben a szélre vár a város.
Te vele suhansz....
» Add nekem a szemeidet
Add nekem a te szemeidet,
Hogy vénülő arcomba...
» Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban...
» Ne légy közömbös
Kerülj, miként más sarkát a delej,
Mint szirtet...
|
