|
Nem te vagy itt árnyék-alakban
s nézel reám e pillanatban
az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
suttogsz: szerelemmel, reménnyel
enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
tapasztalatlanság vakít,
s az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
gyónásommal kezedbe tettem,
előtted könnyem hullva-hull,
könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
nincs egy megértő lelki társam,
így élek néma tompulásban,
én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
nézz biztatón, ne adj te mást -
Vagy tépd szét ezt az álmodást
kemény szóval. Megérdemeltem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magam vagyok
Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra...
» A magánossághoz
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba...
» Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hag...
» Magányosság erdejében
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok...
» Sötétedik
Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti...
» Szeretnék szeretni
Szeretnék szeretni.
Mert nem szeretek mélyen,...
» Leselkedő magány
És egyszer, tudom, te is elmégy
a nyughatatlan...
» A Holdhoz
Újra leng ezüst ködöd
Völgy s bokor felett,
Új...
» Vársz
A mélyben a szélre vár a város.
Te vele...
» Magány
Mint héjj az almát, borít a magány,
körülkerítet...
» Bolyongok
Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És...
|
