|
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
remeg az ablakon. Érzed? Ez itt
a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.
Mondhatnám ezt is még: ó, harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz!
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros,
s hogy női test, izgató és igaz.
És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva, magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Nézz, Drágám, Kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
|
