S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábítón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kínom
és minden megvidámul.
S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várj Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Ketten ültek... Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» Mindig csak Neked Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
» Nem múlik el a szerelem Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Utolsó szerelem Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» Egy büszke várkisasszony lovas képéhez Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod,...
|