|
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú léptekkel merengek,
s ahányszor csak az út porában ember
nyomát fedem fel, más ösvényre térek.
Barátot, társaságot, ünnepséget
is kerülök: ez egyetlen védelmem,
hogy ne lássák a bánatot szememben,
sem a tüzet, mely belülről eléget.
Így csak folyók, fák, bokrok ismerik meg,
mint szenvedek, míg az erdőket járom,
s mindenhol, sűrű bozótban, vad szirtek
meredékén is, beszélgetni Ámor
szegődik mellém: ő az útitársam,
s a szerelemről veszekszünk egymással.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» A szerelmesek Holdja
Makulátlan az ég
S ragyognia kéne a Holdnak.
De...
» Lázban
Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:
Szerelmes...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
|
