Szomorúságom óceánja végtelen
Megfejteni nem tudom;
Régi idõk fakult meséje feldereng
Egy merengõ õsz-napon.
Hûs fuvallat leng a bordó alkonyon
A vén Rajna szunyókál;
A messzeségben fényben izzó csúcsokon
Arany sóhajt fújdogál
Arany fényben arany szûz ül meztelen,
Sóhaj-haját fésüli;
Nem ékszere: szeme csillog fényesen
Tán drágakõvel van teli.
Dal cseng fülembe, csodás melódia,
Fájdalma élesen vad;
Érzõ szívemnek meg kell hasadnia,
Vérem folyása is apad.
Méla hajós kis ladikján álmot lát,
Elragadja fájdalom;
Issza arany dallam égi mámorát,
mit neki már hegyorom!
Mesém vége végtelenül szomorú:
hajnalra levonult az ár;
A Rajnán úszó ladik helyén koszorú
Dalod miatt: Lore-Ley!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kibékülés A toll szalad.
Két sürű oldalon
sötét...
» Kit egy bokrétáról szerzett Most adá virágom nekem bokrétáját,
Magához...
» Egy virághoz Leejtettem és megtapostam
pedig Valakitől...
» Délelőtt Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Engesztelő ajándék Cukrot, virágot, gyöngyöt szerettem volna hozni...
» Meddig szerelem? Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Soha Szerelemnek kényes virágát
Kezemmel én nem...
» Boldogtalan vagyok... Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
» Bucsú Add még a kis kezet
Forrón hadd csókolom,
Oh!...
» Háromtól hatig Elmentem egyszer Önhöz édes,
sok sok igérgetés...
» Bolygó tüzek Nemes nők, igaz nők, szelidek környeznek,
Mondjá...
» Rozmaringszál Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak...
» Szerelmes varázs Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Rége...
» Az életből Kis csendes házban, a falun kivűl,
Szegény agg...
|