|
Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, ó, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld esküinket,
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hüség,
és utolsót lüktet a szenvedély,
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták,
fel tudnád támasztani, ha akarnád.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmi ciklus 1927–28-ból – 11. Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag...
» A szökevény szerelem Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem...
» Ha sírni fogsz Ha sírni fogsz, majd sírok én is,
A könnyeket le...
» Búcsú B...től Mégysz édesem, ah de elfeledni
Nem fogsz te, nem...
» Menj el! Menj el, hagyj magamra végre!
Elmész, s én...
» Búcsú Oly szép a szószegésnek csábja,
Míg a hűség zord...
|