|
Mi bájol engemet,
Hő lángra keblemet
Ki gyújtja fel?
Leány! kökény szemed,
Sugár szép termeted
Vonz s bájol el.
Reményem jő s repül
Öröm, bú ví belül,
Velőm lobog,
Nyugalmam nem
Miolta kebelem
Feléd dobog.
Mosolyogva könny fakad
Szememben, fennakad
Szavam, s remeg;
Kegyes tekinteted,
Midőn reám veted,
Igéz úgy meg.
De bár epeszt tüze
S mindenha bajt füze
A szerelem;
Eloltani félek őt,
Sőt a kedvöldösőt
Még nevelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretlek
Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett...
» Barátnő
Nagy dolgokat kell még véghezvinned,
mielőtt...
» Tiltott csillagon
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve...
» Nem tiéd az akarat...
Kedves! ha gondolsz rám, ha rámfeledkezel,
ha...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Alázat
Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Hiába hideg a Hold
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
» Hajnali szerenád
Virrad. Szürkűl a város renyhe piszka,
De túl,...
» A magányosság lobogója alatt
Ó, egyed?li boldog óra!
A magányosság...
» Valakit várok.
Valakit várok. Valakit várok.
Rideg szobámnak...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Emlékezz
Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a...
|
