|
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.
És büntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ó szerelem csak is teveled
Ó szerelem csak is te veled.
Mert te vagy az én...
» Szerettelek
Úgy szerettelek, ahogy nem akarok, és nem is...
» Amit szívedbe rejtesz
Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;...
» Bárhová nézek
Bárhová nézek,
mindenütt Te vagy
Szívemben már...
» A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Igaz szerelem
Hangod tavaszi szellő lágy muzsikája,
szemed...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
|
