|
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér fátyla a lelkünkre borul.
Észre se vesszük, csak, - ha tovaröppent.
S akkor: siratjuk balgán, botorul.
De mikor várjuk türelmetlen vággyal,
Azt hisszük: most jön! A lelkünk remeg.
Hófehér szárnyán a távolba röppen,
És elrejtőzik a köd felhők megett.
Mikor lelkünk a kínba belefásult
S a könyörgésre sincsen már erő,
A vágy tüzében önmaga elégett:
A boldogság akkor előnkbe jő.
Könnytelen szemmel, mosoly nélkül nézzük,
Nincs már kihalt lelkünkben semmi vágy.
A köd lassanként elfödi elölünk.
S mi közönyösen ballagunk tovább.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Amornak fáklája
Amornak fáklája,
Szerelem' példája,
Hivségnek...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
|
