|
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája zsendülő, bimbója most fakad,
színeire az ég féltékenyen lecsap,
ha hajnal könnye hull s a tájat frissre mossa.
Bokrában kellem és szerelem bujdokol ma,
fát, kertet balzsamos illattal átitat,
hol az eső veri, hol hevével a nap,
s meghal, csüggedt fején szirom szárad sziromra.
Ily hamvas, zsendülő virág voltál te épp,
ég s föld hódolt neked csodás szépségedért,
de párkád úgy itélt: te is legyél a földé.
A sírod könnyem és gyászom díszíti már
- emez tejescsupor, amaz virágkosár -
s így tested holtan is rózsa lesz mindörökké.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» Ősszel
Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
|
