|
A perzsa rabnőt pompásan játszottad:
rabszolgád lettem. Láthatatlan, éles
fogak martak belém. Szívem megolvadt.
Utat vesztettem. Szédülök, ha nézlek.
Attól félek, megtébolyít szerelmem.
Oly bestiális vágy fog el utánad,
oly szörnyű indulat, hogy nem is ember
vagyok már, de párzásra kész vadállat.
Mondjad, úrnőm, te földre szállott angyal,
ki összetörsz, hogy mit tegyek magammal?
Szoknyád szegélyéről a rózsaillat
velem maradt. Szólj, és embert ölök.
Engedd meg, hogy mint nyughatatlan csillag,
remegjek bűvös altested fölött.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ajkak és ölelés
Milyen emberfeletti gyönyör áradhat el szíveken,...
» Csókolj még, csókolj, egyre többet
Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre többet;
és...
» Ős szavak titkát mormolja az éj
Egymást öleljük, ketten, összeforrva,
itthon...
» Tiltott szerelem
Az ég hajnali díszbe öltözött kútveder
dézsa...
» A háromszög megoldása
A rabszolgalány Durrá szabálytalan, szeszélyes és...
» Kagylócskám bizsereg
Kagylócskám bizsereg, csak ha jól ráverek,
Úgy...
|
