Vörös selyem hűvös árnya

Két combod, mint a délután,
fényből tart a félhomályba.
Elrejtett agátköveknek
éje hull magnóliádra:

Jövök, Lucía Martinez,
elemésztem a te szád ma,
és hajadnál fogva húzlak
gyöngyházkagylók hajnalába.

Mert kívánom, mert tehetem.
Vörös selyem hűvös árnya.