|
Két combod, mint a délután,
fényből tart a félhomályba.
Elrejtett agátköveknek
éje hull magnóliádra:
Jövök, Lucía Martinez,
elemésztem a te szád ma,
és hajadnál fogva húzlak
gyöngyházkagylók hajnalába.
Mert kívánom, mert tehetem.
Vörös selyem hűvös árnya.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap...
» Versengés
Ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én...
» Elfogyni az ölelésben
Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva,...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák közt...
» Haldokolni karjaidban
Szerettem haldokolni karjaidban
Szerettem a két...
|
