|
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető szemmel, kéz a zsebben.
Lépteid ismert ritmusában,
Megtorpannék döbbenten, ijedten
A drága csodás látomásra.
Amíg a képed mélyembe hat
A kétely eloszlik bennem,
Ölelésre lendíted karom
Nevetve, sírva: testvérem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
|
